Tibet – Kulturális látnivalók és élmények

A régi Lhászában három, koncentrikus kört alkotó zarándokút, úgynevezett „kora“ található, amelyen a helyiek imamalommal a kezükben vagy leborulásokkal haladnak körbe. A legbelső a Nangkor, amely a Barkor központi terén álló a Dzsokhang templomban vezet körbe. A Barkor a középső, ami a Dzsokhang körül fut, és amelyről a városrész is a nevét kapta. A külső kör a Lingkor, ez a teljes óvárost és a Potalát is körbefogja.

• A szűk utcákkal és régi tibeti házakkal teli Barkor (Barkhor) az városrész, ahol még láthatjuk, hogy milyen lehetett egykor Lhásza. A város egykori kereskedelmi és vallási központja ma is egy óriási élénk piac, ahol a tibetiek köveket, jakvajat és zöldségeket, a muszlimok húst, a kínaiak vallási kegytárgyakat árulnak.

• A Dzsokhang (Jokhang) város spirituális központja és a tibeti buddhizmus legszentebb helye. A Sákjamuni Buddha egyik ritka és ezért különösen értékes, a tanítót gyermekkorában ábrázoló szobrának emelt szentély a 7. században épült és azóta is folyamatos zarándoklat célpontja. Ezért Lhásza egyik fő turista látványossága is. A Dzsokhang meglátogatását a bejáratnál leborulást végző és a szentély Buddha szobrai között mantrázó helyiek, az épület tetején díszlő Dharma-kerék látványa teszik feledhetetlenné.

• A dalai lamák nyári rezidenciájaként épült Norbulingka nevének jelentése Drágakő-park. A Norbulingka a 18. század közepén jött létre, amikor a 7. dalai láma elkezdte kialakítani ezt a kertet és pihenőhelyet. A későbbi dalai lámák folyamatosan bővítették, így a terület mára egy hatalmas, parkokból, tavakból, pavilonokból és palotákból álló komplexummá vált. A legismertebb, látogatható épületek közé tartozik az „Új Nyári Palota”, amely a 14. dalai láma idején épült. Ebben az épületben láthatjuk a vallási vezető gyermekkori lakhelyét, trónját és egyéb használati tárgyait.

A Potala első látványa felejthetetlen. Az előtte lévő térről nézve hatalmas falai mintha magából a sziklából emelkednének ki, mintha a hegy úgy döntött volna, hogy építészeti alkotássá válik. Réteges teraszai, keskeny ablakai és szárnyaló magassága egyszerre ünnepélyes és gyönyörű megjelenést kölcsönöznek neki. A tiszta hegyi levegőben az épület szinte irreálisnak tűnik, különösen akkor, amikor a napfény rásüt a fehér falakra, és az aranytetők ragyognak felettük.

A kivilágított Potala este páratlan látványt nyújt az előtte lévő térről.

A Potala-palotának négy fő része van: a Fehér-palota, a Vörös-palota, az Alsó-palota és a hátsó park, az egykori Sárkány-liget.

A Potalában körülbelül kétszázezer kisebb-nagyobb szobor, és számtalan falfestmény található.

A Fehér-palota a dalai lámák lakhelye volt. Az V. dalai láma volt az, aki komoly fejlesztéseket hajtott végre a városban, ő volt az, aki az akkor meglehetősen romos Potala helyrehozatalát elrendelte. Az építkezéseknek ez a szakasza a 17. század közepén ért véget; az V. dalai lama ekkor költözött át ide a Drepung kolostorból.

Az előzőnél nagyobb és a dalai lámák sírhelyéül is szolgáló Vörös-palota építését a 17. század végén kezdték meg, és kb. 4 év alatt, az V. dalai láma halála után fejezték be. Belsejében az égtájak szerint elhelyezett szentélyeket találunk. A csörten falait gyöngyök, elefántagyarak, a nagy lámák életének eseményeit megörökítő festmények díszítik.

Az Alsó-palotában egykor a hivatalok, konyhák, raktárak, fogdák, istállók kaptak helyet. Ezek az épületek nem látogathatóak.

A buddhista egyházak legtöbbje fontos szerepet játszott Tibet történelmének alakításában. A modern korban a gelugpa, ismertebb nevén a „sárga süveges” egyház lett a domináns irányzat. Híres kolostorai közé tartozik a Drepung, a Szera és a Ganden, amelyek a történelmi Lhásza közelében találhatók és egy-két nap alatt megtekinthetők.

• Az 1416-ban épített Drepung kolostor (3750 m) hatalmas csarnokában akár 9000 ember is elfér egyszerre. Egykoron közel 7700 szerzetes és a dalai lámák laktak itt. Ma az állami jósda, a Necsung központja.

• Ma már a terjeszkedő nagyváros határain belül áll a második legnagyobb kolostor, a Szera. Az 1419-ben alapított kolostorban egykoron több tízezer szerzetes élt és ma is nyüzsgő vallási élet zajlik falai között. Ennek egyik látványos eleme az ifjú szerzetes tanulásának szerves részeként zajló vita, ami közben a felek egy hirtelen kézmozdulatot követő tapssal próbálják ellenfelükből kikényszeríteni a gyors, és remélhetőleg elhamarkodott választ. A vitagyakorlat minden nap délután 3 óra után kezdődik a kolostor kertjében.

• A nagy kolostorok sorában a harmadik a Wangbur-hegyen fekvő Ganden (4500 m). Az 1409-ben épült kolostor alapítója a neves tanító, Congkapa.

Szamje kolostor (3540 m)

A Szamje kolostor a 8. században épült, és Tibet első kolostora volt. Alaprajza egy mandalát formáz. Ez a hely a buddhizmus tibeti meghonosodásának szimbóluma, hagyományosan a Nyingma rendhez (a „régi iskola”) tartozik.

Megközelítés: A tibeti civilizáció bölcsőjének tartott, Jarlung-völgyben álló kolostort Lhászától kb. 120 kilométerre fekszik és egynapos buszos kirándulás keretében lehet meglátogatni.

A Ganden kolostortól (4300 m) a Szamje kolostorig (3540 m) Tibet egyik híres zarándokútja vezet. A 4-5 nap alatt teljesíthető, 80 km hosszú, kihívást jelentő útvonal két magas hágót (Shug-La 5250 m, Chitu-La 5100 m) érint, alpesi tájakon halad át.

Jumbulagang-palota (3900 m) – Tibet első palotája

A Jumbulagang Tibet első palotájaként ismert, és a hagyomány szerint ez a legrégebbi épület az országban. A Yarlung Tsangpo-völgy mozaikszerű mezőgazdasági területei fölé magasodó sziklagerinc tetején álló, karcsú tornyával Tibet egyik legismertebb történelmi látványossága, amely betekintést nyújt az ország királyainak és a tibeti civilizáció kezdeteinek világába.

Bár a ma látható épület nagy része az 1982-es helyreállítás eredménye, a palota ma is rendkívül impozáns látványt nyújt, különösen a környező tájjal együtt.

A fehérre meszelt falak között keskeny lépcsőkön juthatunk fel az egykori palotába. Az apró ablakokon beszűrődő fény által megvilágított aranytetős termekbe, amelyek falát az ősi uralkodókat ábrázoló falfestmények díszítik. Az 5. dalai láma rendeletére a Jumbulagang palotát imatermekkel és kápolnákkal bővítették, így királyi székhelyből szent kolostorrá alakult át.

Megközelítés: Loka település Lhászától 192 kilométerre délkeletre, Cetang (Tsetang) település közelében található. Lhászából induló kulturális körút részeként látogatható, általában a Jarlung-völgy és Szamje kolostor programmal együtt.programmal együtt.

Gyance (Gyantse, 3950 m)

A Nyang-folyó partján, az egykori karavánutak kereszteződésénél álló település Tibet legnagyobb városai közé tartozik. Hajdanában fejlett kereskedelmi központnak számított, ahol elsősorban fa, gyapjú és a helyben készült legszebb tibeti szőnyegek cseréltek gazdát. Fontosságát már az európaiak is felismerték: 1904-ben a brit Francis Younghusband által vezetett, Bhutánból érkező hatalmas expedíció némi harc után itt hozta létre a Brit Kereskedelmi Állomást. A város látnivalói mellett nyaranta lóverseny és egy fesztivál vonzza ide a turistákat és Tibet lakóit.

A város fő nevezetessége, a nepáli és kínai stílusjegyeket is magán hordozó, fallal körülvett, fehér csörtenes Pelkor Csöde kolostor. Az 1418-ban épített, 15 kolostorból álló épületegyüttes három különböző buddhista iskolának ad otthont. A központi imateremben eredeti falfestmények és óriási buddha agyagszobrok árnyékában sétálhatunk körbe.

A kolostor udvarán, a fő szentélytől balra található a Gyance Kumbum, a “százezer képmás csarnoka”, ami egy 34 méter magas, hatalmas csörten (sztúpa). A négyszintes épület 108 szentélyében több mint tízezer falfestményt (freskót) és rekonstruált agyagszobrot láthatunk. A napjainkban megmaradt három kumbum közül ezt tartják a legszebbnek.

Gyance északi részén, egy szikla tetején emelkedik a hasonló nevű erőd (dzong). A 14. században emelt épületet eredetileg uralkodói lakhelynek, erődítményszerű palotának szánták, később közigazgatási központ lett. A történelem során gyakorlatilag minden támadónak ellenállt, a tibeti védőket csupán a fent említett brit csapatok bírták behódolásra. Az erőd maga kevésbé érdekes, de az innen nyíló kilátás páratlan.

Megközelítés: ha Lhászából Sigace felé indulunk, kis délnyugati kitérővel, kb. 273 km megtétele után érkezünk Gyancéba.

Sigace (Shigatse, 3850 m)

A Tibeti-fennsík második legnagyobb városában még többet süt a nap, mint Lhászában: a napfényes órák száma évente a 3200-at is meghaladja. A Trölmari-hegy lábánál, a Jarlung Cangpó-folyó partján fekvő település egykoron a Tsang királyok székhelye volt, hagyományosan a pancsen lámák központjának számít.

Sigace fő látványossága az 1447-ben épült Tasilhünpo kolostor. A kb. 300 000 m2 alapterületű kolostor falai között több dalai láma is nevelkedett. Az I. Dalai Láma kezdte építeni 1414-ben, majd oda adományozta tanítójának a IV. Pancsen Lámának. A Tasilhünpo kolostor azóta is a amely a dalai láma utáni második legnagyobb méltóság, a  pancsen lámák székhelye.

A Maitréja-szentélyben egy 26 méter magas, arannyal és drágakövekkel borított bronz Buddha szobor látható. A Kelsang-templom falát ezer Buddha-szobor díszíti, belsejében ötméteres Sákjamuni Buddha szobor magasodik. A legendák szerint a szobor belsejében valódi Buddha-relikviákat rejtettek el.

Megközelítés: Lhászától 250 km, Gyance felől 97 km. A Barátság Főúton, vonattal és repülővel is jól elérhető.

Szákja (Sakya, 4320 m)

A Szákja-völgy egy igazi időutazás! Földművelő falvak, színes bojtokkal feldíszített jakok, szürkére festett, fekete ablakkeretes házak, jaktrágyával borított kőkerítések és a tetőkön a gonosz szellemek elűzésére kitűzött imazászlók adják meg a hely hangulatát.

A kis település legfontosabb látnivalója a tibeti buddhizmus egyik legjelentősebb iskolája, a szákjapa rend alapítói által 1073-ban épített Szákja kolostor. A mongol stílusjegyeket hordozó épület olyan, mintha erődnek szánták volna, vastag falait jelenleg száraz vizesárok fogja körül. Lenyűgöző központi imatermében közel ötvenezer kötetnyi buddhista iratot, rengeteg imakönyvet és számos, ma már ereklyének számító tangkát őriznek falai között. A kolostor lámái a 10. századtól kezdve 300 évig Tibet vallási és politikai vezetői voltak.

A naplementét a hegyoldalban lévő, régi Szákja kolostor maradványai között futó sétaösvényről érdemes megnézni.

Megközelítés: Sigace felől érkezve, 127 kilométer után kell letérni a Barátság Főútról délre, a Szákja-völgybe.

Thöling kolostor (3700 m) és a Guge királyság (3900 m)

A Zanda-folyó völgye feletti terület - a 10–17. század között virágzó Guge királyság - Himalája egyik legkülönlegesebb történelmi helyszíne. A város Guge királyság politikai, vallási és kulturális központja volt. A Thöling kolostort 997-ben építette a Guge királyság második királya, akinek uralkodása alatta terület Tibet vallási központjává vált. 

A fellegvár szerkezete erősen hierarchikus: a domb tetején a királyi palota állt, alatta buddhista szentélyek és kolostorok, míg a hétköznapi lakosság barlanglakásokban élt. A több száz, sziklába vájt üreg nemcsak lakóhelyként, hanem meditációs térként és rituális helyszínként is szolgált. A királyság és a kolostor híre messze földre eljutott és Kasmírtól Asszámig jól ismert volt. A kolostor mostani állapota már nem ezt tükrözi, de az időjárásnak ellenálló A fennmaradt freskók ikonográfiája rendkívül gazdag, és erős indiai-kasmíri hatást mutat, ami az egykori  karavánút mentén épült város jelentős kereskedelmi és kulturális kapcsolataira utal.

Megközelítés: A kolostor Zanda város mellett található, ami Lhászától 1500–1700 km útvonaltól függően, az utazási idő 3–5 nap autóval. Zanda városától a látogatóközpont 30 km, onnan elektromos kisautók szállítják a látogatókat az épületegyütteshez.

A tibetiek hisznek abban, hogy minden jócselekedet segít abban, hogy jó legyen a karmánk. Ezt magunkkal visszük a következő életbe és a jótettek szerencsés újjászületést biztosítanak. Azt is vallják, hogy a fesztivál alatt a jócselekedetek értéke megsokszorozódik. Ezért a Saga Dawa alatt is igyekeznek a tibetiek sok jócselekedet véghezvinni. Különösen igaz ez a telihold napjára, a fesztivál 15. napjára. A buddhista hit szerint ilyenkor a jócselekedet százezerszeresen számít.

A karma javításának több módja is van:

Zarándoklat a szent helyekre: A Saga Dawa idején Tibet minden részéből megindulnak a zarándokok a szent helyek felé. A fesztivál idején tibetiek ezrei keresik fel a kolostorokat, sztúpákat, szent hegyeket, tavakat, barlangokat. Vajlámpásokat, füstölőt égetnek, imádkoznak és mantrákat mondanak. A legnépszerűbb zarándokhely Lhásza és a Kailász-hegy. A szent helyeken ilyenkor ünnepi hangulat uralkodik, ezért a turistáknak is ilyenkor érdemes igazán felkeresniük a híres zarándokhelyeket.
Adakozás, az adományozás: A szent hónap alatt az adakozás, az adományozás is kiemelten fontos. A tibetiek a szegényeknek, a kolostoroknak és a templomoknak ajánlanak fel ilyenkor adományokat.

A szent hónap idején a tibetiek nem csak a húsevéstől tartózkodnak, de állati életeket is igyekeznek menteni azzal, hogy a mészárszékekről megvásárolják majd szabadon engedik az állatokat. A 15. napon sokan csak egyszer vesznek magukhoz ételt.

A tibeti csham tánc

A fesztivál egyik leglátványosabb része a csham tánc. Eredetét homály fedi, de mai formájában az ősi hiedelmek és a tantrizmus tanításának ötvözeteként létezik. A csham általában 1-2 napig tart. Napkeltekor veszi kezdetét a kolostor udvarán, ahol az óramutató járásának megfelelően, két koncentrikus körben táncolnak a különböző istenségeket és védőszenteket megtestesítő maszkos szerzetesek.

A  „Tarbocse zászlórúd” állítás 

A Saga Dawa fesztivál idején világ minden részéről érkeznek érkeznek zarándokok a Kailásza-hegy lábához, hogy részesei legyenek a „Tarbocse zászlórúd” cserjének. A zászlórudat minden évben leeresztik, a fesztivál 15. napján megáldják, majd újra felállítják. Az újra felállított oszlop dőlésiránya dönti el, hogy a következő év áldott vagy átkozott lesz-e. A zászlórúdnak egyenesen kell állnia különben szerencsétlenséget hozna Tibetre. A teljes ceremóniát egy láma (buddhista tanító) vezeti. A szertartást a helyiek és az idelátogatók egyaránt csodálattal vegyes áhítattal szemlélik. 

A Saga Dawa fesztivál a lhászai Dzsokhang és a Barkor környékén, a Pelkor Csöde kolostorban és a Kailásza-hegynél a leglátványosabb.