Tibet – Kiemelt természeti látnivalók és túrák

Csomolungma Nemzeti Természetvédelmi Terület

A 2012-ben alapított 33 000 km² területű, a világ legmagasabban fekvő természetvédelmi területei közé tartozó rezervátum a Himalája északi oldalának kulcsfontosságú ökoszisztémáját védi. Ugyanis a kopár, magashegyi sivatagos tájon a 4000 méteres tengerszint feletti magasságon is van élet, ahol a rododendron-erdőktől a kopár sziklákig terjedő mikroélőhelyek alakulnak ki. Az alpesi réteken tibeti antilopok legelésznek, a meredek sziklákon himalájai tahr-ok ugrálnak. De akad itt vörös panda, hópárduc és közel 200 madárfaj is.

A Csomolungma Nemzeti Parkba vezető közúton lévő kilátópontokról – például a Pang-hágóról (5220 m) – a Lhotse (8516 m), a Cho Oyu (8125 m), a Makalu (8481 m) és a Shishapangma (8027 m) hófödte csúcsait is megcsodálhatjuk.
Amíg a nepáli oldalon csak a Mount Everest csúcsa látható a déli alaptáborból, az északi oldalról, Rongbukból a hegyóriás teljes panorámájában gyönyörködhetnek a látogatók. Ha az időjárás kedvező, lenyűgöző a naplemente és napfelkelte a látogatóközponttól.

A tibetiek számára a Csomolungma, magyarul „a világ anyaistennője” – több, mint egy hegy; isteni energiák lakhelye, amely az ég és a föld kapcsolatát szimbolizálja.

Megközelítés: Lhászától nyugatra, Sigace város után 170 km-t megtéve, a Barátság Főútról letérve jutunk a park bejáratához.

A Kailásza szó jelentése a szanszkritban: “kristály”, míg a hegy tibeti neve Kang-rinponcse (Gang-rinpoche), amelynek jelentése: “hófödte drágakő”. A helybéli nomádok egyszerűen csak Tisének nevezik.

A hegyet több millióan tisztelik szentként: a hindiuizmus, a buddhizmus, a dzsainizmus és a tibeti ősvallás a bön követői.

Ázsia-szerte ismert egy Meru nevű szent hegy, amit világtengelyként, az univerzum középpontjaként vagy éppen a mennyekbe vezető lépcsőként aposztrofálnak. Idővel Meru- és a Kailásza-hegy egybeolvadt a hívek tudatában. A hindu vallás követői szerint a hegy Siva lakhelye, látványa megszabadít minden bűntől és védelmet nyújt az ártószellemek ellen.

A buddhisták Kailászát a tantrikus meditációs istenséggel Demcsoggal és párjával, Dordzse Pagmóval azonosítják, de Tibet leghíresebb költőjének és jógijának, Milarepának is ez a hegy az elsődleges lakhelye.

A legendák szerint Milarepa hosszú, mágikus küzdelmet folytatott a bön vallás vezetőjével. Mivel egyik sem kerekedett a másik fölé, megegyeztek, hogy az lesz a győztes, aki hamarabb feljut a Kailásza csúcsára. A bön pap egy varázsdobra ülve repült fel, Milarepa azonban meg sem mozdult, csak meditált. Az utolsó pillanatban, amikor a bön pap már biztos volt győzelmében, a buddhista szent felugrott a nap egyik sugarára, és egy szempillantás alatt a hegy tetején termett.

A Tibeti-fennsík szent tavai

Tibet hatalmas fennsíkján több mint ezer tó található, melyek a világ legmagasabban fekvő nagy tavai közé tartoznak.

A tavak kialakulása geológiailag a tibeti fennsík sajátos fejlődéséhez kapcsolódik. A magaslati medencékben összegyűlt víz, a gleccserek olvadása és a csapadék együtt hozták létre ezeket a tavakat. Sok közülük sós tó, mivel nincs lefolyásuk, így az ásványi anyagok felhalmozódnak bennük. A tibeti tavak gyakran mélykék, türkiz vagy zöld árnyalatokban ragyognak, amit a víz ásványianyag-tartalma és a fényviszonyok határoznak meg. Fontosak a regionális vízháztartásban és érzékenyek a klímaváltozásra, a gleccserek olvadása miatt drasztikusan változik a vízszintjük.

Ezek a tavak nem csupán természeti képződmények, hanem a tibeti világkép fontos részei, ahol a természet és a spiritualitás szorosan összefonódik. A tibeti buddhizmus és az ősi bön vallás szerint a tavak szent helyek, amelyekben isteni erők és szellemek laknak.

Tibet egész területén találunk kisebb-nagyobb szent tavakat, melyeket tibeti nevükön „tso” / „co” (tó) végződésű nevekkel illetnek. Egyesek zarándokhelyek, mások jóslásra szolgálnak, megint másokat egyszerűen a természet szent megnyilvánulásának tekintenek.

Manaszarovár-tó (4560 m)

• Manaszarovár-tó (Manasa Sarovar, tibeti nevén: Mapham Yutso vagy yum-tso, 4560 m)

• A legismertebb szent tavak közé tartozik a Manaszarovár-tó, amely a Kailásza-hegy közelében található. Ez az egyik legszentebb hely egész Ázsiában, nemcsak a tibetiek, hanem hinduk számára is.

• A Manaszarovár-tó (Manasa Sarovar, tibeti nevén: Mapham Yutso vagy yum-tso) 4560 méteres tengerszint feletti magasságban található. Kerülete 88 km, mélysége 90 m; az általában nyugodt, smaragdzöld vagy türkizkék víz felszíne: 320 km2.

• A hinduk szerint a tó először a hinduizmus legfontosabb istene, Brahma elméjében teremtődött meg, amire neve is céloz: manas elmét, sarovar pedig tavat jelent. Tibeti neve Mapam Jumcó (Mapham Yum-tso), amelynek jelentése: “A Diadalmas tava”, mert a buddhisták szerint Máya királynő méhében itt, a tóparton fogant meg a későbbi Buddha.

• A víz télen befagy, tavasszal felolvad – ebben a két időpontban a legcsodálatosabb. A tó partja csodás naplementék helyszíne. Innen nézve úgy tűnik, lángra lobban a tőle 32 km távolságban álló északi szomszédja, a Kailásza-hegy. A tótól délre a Gurla Mandata hegy (7728 m) áll.

• A Manaszarovár-tótól nyugatra található a Rakshas Tal (4573 m), a “démonok tava”, keleti oldalán néhány alacsonyabb hegy sorakozik. A Manaszarovár-tó partján kolostorok is találhatóak.

• Akárcsak a szomszédos Kailásza-hegy, a tó is fontos zarándhely, ahová Indiából, Tibetből és valamennyi szomszédos országból érkeznek emberek. Nem csoda, hiszen hiedelmük szerint aki a tó vizéből iszik, az minden bűnétől megszabadul.
  
  Megközelítés: Lhászától 1200 - 1300 km távolságra fekszik. A legtöbb utazó a következő irányban halad: Lhásza - Sigace - Szága - Dár-csen - Manaszarovár-tó

Növényzet

• Tibet nagy részén a nagy magasságnak és a hőmérsékleti viszonyoknak köszönhetően a növényzet viszonylag gyér, a Tibeti-fennsík területének hetven százaléka füves sztyeppe és magashegyi sivatag. 

• Fűzfák és a nyárfák Tibet középső völgyeiben gyakoriak, a nepáli határ felé haladva fenyőerdők, főleg erdeifenyő és lucfenyő található. A délkeleti területeken alacsonyan fekvő valódi trópusi és szubtrópusi erdőket találunk.

• A gazdálkodással foglalkozók főként árpát termesztenek, de több helyen búza, kukorica, rizs, bab, hajdina, mustár és kender termesztésével is foglalkoznak. Gyümölcsfákat – sárga- és őszibarack, körte, alma, dió – is találhatunk. 

• A magasabban fekvő régiókban a gyér füvön kívül nem sok minden marad meg.

• Az alacsonyabban fekvő területeken zöldségféléket – burgonya, fejes- és kelkáposzta, paradicsom, hagyma, retek, répa – termesztenek, ezeken a vidékeken számos gyógynövény is megél. A virágok közül a rózsa, az őszirózsa, a dália és a szegfű a leggyakoribb, de bizonyos területeken vadon nő az orchidea is.

Állatvilág

• Tibetben 480 madárfaj él, amelyből 30 endemikus, azaz csak itt található. A tavak mentén vízimadarakat és ha szerencsénk van, a ritka feketenyakú darvakat is észrevehetjük, amelyek a Tibeti-fennsík alacsonyabban fekvő régióiban telelnek át.

• Ha a Kailásza-hegy felé utazunk megpillanthatjuk a végtelen sztyeppéken legelésző félszamár, a kiang vagy a ritka tibeti antilop, helyi nevén csiru csapatait. A csak Tibetben élő antilopok fogyatkozásának oka prózai, téli bundájukból készül a híres kashmíri sál. A kék juhokkal az Everest alaptábor környékén futhatunk össze, a háziasított jakok vad ősét megpillantani nem könnyű és a világ legszebb nagymacskájának tartott hópárduc sem cserkészhető be egyszerűen. 

• A tibeti nomád állattartók főként birkák és jakok tenyésztésével foglalkoznak. A jakokat mintha kifejezetten Tibetbe teremtette volna a természet: a legzordabb körülményeket is elviselik, más helyen ritkán, vagy csak rövid ideig képesek életben maradni. Gyakorlatilag minden részüket használják, és még a napon szárított trágyájuk is értékes fűtőanyagként szolgál. Érdekes, tibeti tenyésztésű állat a dzó, amely a nőstény jak és a hím bivaly keresztezéséből jön létre és kiváló igavonóként szolgálja a parasztokat.

• A nyaki sörényről könnyen felismerhető tibeti masztiff (do-khyi) tiszteletet parancsoló megjelenésű, igen erős testfelépítésű pásztorkutya. Ennek ellenére nyugodt, kiegyensúlyozott állatról van szó. Az eredeti masztiffok Tibetben is nagyon drágák.

A Jeti

Talán kevesen tudják, hogy az első majomember beszámolók nem a Himalája országaiból, hanem Szibéria és Észak-Amerika hatalmas erdőségeiből származtak. Ugyanakkor a szőrös majomember története Tibetben is évszázadokra nyúlik vissza, de a mai napig kétkedő nyugati fajtársai csak 1889-ben kaptak hírt a Himalája lejtőin és magas hegyein kószáló lényekről. Ekkor Laurence Waddell őrnagy, az angol hadsereg kutatói szabadságon lévő tagja, a szomszédos Sikkim területén a hóban hatalmas lábnyomokat vett észre, amit egy könyvében le is írt. Helyi kísérői némi izgalommal, de rögtön beazonosították a lény nyomait. 

Tibetben Möge (Mu-ge) néven illetik és a  Himalája addig elzárt területei felé induló hegymászó expedíciók is beszámoltak a vele való találkozásról. 

A legelső, 1921-es Everest-expedíció tagjai a hóban mozgó fekete lényeket pillantottak meg. Tibeti teherhordóik rögtön elmagyarázták nekik, hogy amit látnak, nem más, mint a metoh-kangmi-k, azaz “undorító havasi emberek”. A sikertelen csúcshódításról visszatérőben ők is találtak lábnyomokat, és az angolok feljegyezték, hogy a tibetieket cseppet sem lepte meg ezek látványa. 

Később még számos hegymászó, orvos, katona, zoológus, geográfus, teherhordó talált hasonló nyomokat hóban, sárban és többen közelről is látták a furcsa élőlényeket, de senki nem hitt nekik. Annak ellenére sem, hogy a beszámolók zöme nem csak a bulvárlapok hasábjain, hanem komoly, tudományos publikációkban és akadémiai előadásokon is megjelent, elhangzott. 

A jelenlegi tudományos álláspont szerint a talált nyomok és szőrminták egyetlen ismert állattól sem származhatnak és a dolog komolyabb kutatást igényel. Sajnos ez a nehezen megközelíthető terepen szinte lehetetlen. A kételkedőknek azt ajánljuk, hogy a Mount Everest vidéke felett átrepülve saját szemükkel elemezzék a külvilágtól elzárt, magashegyi tájat.