Nepál – Kiemelt természeti látnivalók

Növényzet szempontjából a Himalájai ország az alábbi hat vegetációs zónára osztható:

• A trópusi zóna 300 méteres tengerszint feletti magasságig található, így a síkvidéki Terai is ebbe a zónába tartozik. Vegyeserdők, akáciák és rózsafák, illetve a híres elefántfű. jellemzi.

• A szubtrópusi zóna 1000-2000 méter között található, ahol a teaültetvények között gesztenyefák magasodnak. Az ország nyugati felén hasonló magasságon már fenyőerdőket is találunk.

• Az 1700-2700 méter közötti alacsony temperált zónában mohákkal és epifitákkal benőtt tölgyfák, máshol juhar- és diófák, valamint fenyőfák élnek.

• A 2400-4000 méteres magasabb temperált zóna száraz erdeiben tölgyfák élnek, melyeket erősen veszélyeztet a fakitermelés. A látványos nedves rododendron erdőkben bürök és a nemzeti virágot hozó, 18 méterre is megnövő rododendron faj található.

• Az 3000-4000 méter közötti szubalpin zóna jellemző növénye a juhar- és tölgyfa.

• A 4000 méter feletti alpesi zónában, mely egészen a hóhatárig, azaz megközelítőleg 5000 méteres magasságig húzódik, már csak a szárazságtűrő, például a Tibeti-fennsíkon is honos növények és a vadvirágok élnek meg.

Royal Chitwan Nemzeti Park

Ázsia talán leghíresebb természetvédelmi területe, mely a brit és a nepáli arisztokrácia kedvelt vadászterülete volt a 19. században. Az UNESCO Világörökség részét képező területen a védelmi törekvéseknek köszönhetően mára ötszáznál is több orrszavúval és kb. 80 tigrissel büszkélkedhet az időközben megalakult nemzeti park. 50 egyéb emlősfaj és 450 madárfaj él még itt.

A park természetes határát két folyó, a Rapti és a Rea jelenti. Legmagasabb pontja a 738 m magas Someshwar-domb, melyet többnapos gyalogtúra során érhetünk el. A hatalmas parkot három vegetációs zóna jellemzi: a nyitott füves területek, a folyómenti erdők és a keményfa erdők.

A park felfedezésének számos módja létezik. A legkényelmesebb mód egy nyitot, szafari-terepjáróval bejárni a parkot, de a kalandkedvelők gyalogtúrára is vállalkozhatnak.

Népszerű még az elefánthátról történő vadles is. Az elefánt látványa nem riasztja el az állatokat és segítségével olyan áthatolhatatlan helyekre is eljutunk, ahová a legjobb terepjáró sem képes bemenni. Az orrszarvú látványa minden esetben garantált, de az ügyes elefánt hajcsárok, a „mahmutok“ a megfelelő időben és helyen akár tigrist is tudnak mutatni.

Az itt élő állatok már megszokták a terepjárók zaját, tehát így is láthatunk orrszarvút és szarvasokat, de az elefántok használata természetközelibb élményt ad. A vízi világot kenukkal ismerhetjük meg a legjobban, de csak megfelelő vízállás esetén és csak a park bizonyos részein van erre módunk. Eközben vízimadarakat, mocsári krokodilt vagy akár a ritka gaviálok egyikét is megpillanthatjuk.

Sajnos a gangeszi delfin nagyjából kipusztult a Rapti-folyóból. Saurahától mindössze 3 kilométerre található az Elefánt Tenyészközpont, illetve kicsit távolabb, Kasarában a Gaviál Tenyésztelep. Mindkettő megér egy látogatást, az utóbbi megközelítésére jó fél napot szánjunk és lehetőleg bérelt terepjáróval próbáljuk meg.

Megközelítés: Katmandu, Pokhara vagy az indiai határ felől is könnyen elérhető, de akár repülővel is érkezhetünk a közeli Bharatpur vagy Megauli repülőtereire. Busszal 6-8 óra az út, míg a repülési idő kevesebb, mint egy óra. Bátrak és ráérősek a Triszuli- és Narayani-folyókon szervezett párnapos rafting túra keretében is lejuthatnak Chitwanba. A nemzeti park látogatásának központja Sauraha település.

Royal Sukla Phanta Nemzeti Park

Talán a legkevésbé látogatott nemzeti park egész Nepálban, hiszen az ország legnyugatibb csücskében található. Kisebb és eldugottabb, mint az idevezető úton található Bardia Nemzeti Park és sok tekintetben hasonló is ahhoz. A Bahini-folyó révén több a vízzel elárasztott terület, ami kitűnő élőhely a gangeszi gaviál és a mocsári krokodil itt élő példányainak. Ide is telepítettek pár orrszarvút, de a park igazából a tigriseiről híres. A park méretei miatt talán itt a legnagyobb az esélye, hogy elefánthátról tigriseket látunk. A parkon átvezető földút júniustól szeptember közepéig zárva tart.

Megközelítés: Az indiai határ közelsége miatt a parkot könnyen útba ejthetjük közúton is, de a legközelebbi repülőtér Mahendranagarban található, a vadőrök irodájától mindössze 3 km távolságra.

Langtang Nemzeti Park

A 7234 méter magas Langtang Lirung hegyről elnevezett parkot, 1976-ban, Nepál első himalájai nemzeti parkjaként alapították. A Katmandutól északra, a tibeti határ közelében található védett rész az ország talán legszebb és legváltozatosabb területeit öleli fel. Ez a park is több vegetációs zónát foglal magában: az 1000 méter alatti szubtrópusi erdők helyét feljebb alpesi cserjések és gyepek veszik át. Ez a védett menedékhely is otthont ad a vörös pandáknak és a rejtőzködő életet élő hópárducoknak, miközben a túrázók számára az ország legkönnyebben megközelíthető, mégis leglátványosabb útvonalait kínálja.

Megközelítés: Katmanduból 7-9 óra autózással érhető el a park határán található Syabrubesi település.

Koshi Tappu Vadrezervátum

A Kosi-folyó árterének területén fekvő rezervátum madarairól és vízibivalyairól ismert. Csodálatos vízivilágot találunk itt, 400 madárfajjal, virágzó vízinövényekkel és rizsteraszokkal. A helyiek minden év elején, januárban lekaszálhatják az elefántfüvet, így a területen élő állatokat könnyebben lehet megfigyelni. Szarvasok, nilgau antilopok, mocsári krokodilok és gangeszi delfin is él itt. 1987-ben gaviálokat is telepítettek ide, de számuk még elenyésző. A rezervátumba főleg madarászok látogatnak november és február között. Legnépszerűbb túrák az elefánt hátról történő vadles és a kenu bérlés.

Megközelítés: A Mahendra főúton Katmandu felől legalább egy napot szánjunk az útra. A főúttól még 3 km a rezervátum bejárata. A közeli Biratnagar városába sűrűn vannak repülőjáratok Katmanduból. A rezervátum főhadiszállása Kusahában van, ahol egy kis információ központot és múzeumot is láthatunk.

Makalu Barun Nemzeti Park

A Szágarmatha Nemzeti Park keleti határán 1992-ben alapított park a világ egyetlen olyan védett területe, amely nyolcezer méteres szintkülönbséget ölel át a 344 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő Arun-folyóvölgytől egészen a park nevét adó Makalu 8463 méter magas csúcsáig. A terület a tibeti Csomolungma Nemzeti Parkkal is határos, így egy összefüggő, hatalmas védett területet alkot. Fontos élőhely ez számos növény- és állatfajnak: a Nepálban előforduló madárfajok fele, mintegy 440 faj és 88 emlősfaj is megtalálható itt.

Megközelítés: A park megközelítése nem egyszerű. Először Katmanduból a legközelebbi városba, Tumlingtarba kell repülnünk, majd innen Num településre autózni és onnan a park határáig gyalogolni.

Pokhara

A főváros utáni második legnépszerűbb város, Pokhara csodálatos környezetben, 884 m magasan, a Himalája lábánál, a Phewa-tó partján fekszik. Tiszta időben az utcákról döbbenetes panoráma nyílik a Himalája 6-8000 méteres távoli csúcsaira. A városközpontnak igazi „nemzetközi“ hangulata van, hiszen nagyon sok hátizsákos utazó és hegymászó áll itt meg hosszabb-rövidebb időre.

Az Annapurna hegyei közé igyekvő hegymászók biztosan megállnak itt és sokan közülük felkapaszkodnak egy közeli dombtetőre is, ahol az 1100 méteren fekvő Világbéke Sztúpa teraszáról a Himalája egyik legszebb panorámája tárul eléjük. Többek között feltűnik a 8167 méteres Daulaghiri hegycsoport, a 6993 méter magas Machhapuchhare és a 8091 méteres Annapurna hófehér csúcsa is; az előtérben pedig a mélykék Phewa-tó tündököl. A főutcán remek üzleteket találunk, de betérhetünk egy-egy hangulatos étterembe is.

Pokharából célszerű a kora hajnali órákban, még napfelkelte előtt a közeli Sarangkotba menni, hogy az 1600 méteren fekvő kilátópont csodálhassuk meg az Annapurna hegyvonulatait és a Seti Gandaki-folyó völgyét. Szintén itt található a Phewa-tó kifolyása, a Pardi-patak, mely a Davi-vízesés formájában ömlik egy lyukba és tűnik el a szemünk elől.

Megközelítés: Az egyetlen út Pokhara és Katmandu között a Seti Khola-folyó völgyében vezet. A menetidő az útviszonyoktól függően 6-8 óra, ezért érdemes legalább egy irányban a két város között üzemelő repülőjáratokat igénybe venni.

Nepál gazdag növényvilággal büszkélkedhet, hiszen mintegy 6500 fa, cserje és vadvirág él itt. Túráink során mi is találkozhatunk az itteni, mintegy 300 orchidea faj képviselőivel vagy a gyönyörű rododendronokkal, amelyek zöme március-áprilisban virágzik.

Az ország állatvilága is hasonlóan érdekes, és ha a növényzet zónás beosztását vesszük figyelembe, akkor utazásunk során az alábbi ikonikus fajokkal találkozhatunk. A síkvidéki, trópusi zóna állatait legjobban a Chitwan vagy a Bardia Nemzeti Parkokban figyelhetjük meg.

A gangeszi gaviál, a mocsári krokodil, a pettyes szarvasok és ha szerencsénk van még ajakos medve, leopárd és tigris is a szemünk elé kerülhet.

A parkok legismertebb nagyvadjai az ázsiai elefánt és az indiai orrszarvú, mely a Terai elefántfűvel benőtt síkságain legelészik. Makákókkal leggyakrabban a városi templomok környékén, míg a lombevő langurokkal a szubalpin zóna erdeiben találkozhatunk. Ennél feljebb haladva olyan érdekes és ritka fajokkal találkozhatunk, mint a vörös panda vagy a magas hegyek patásai, például a himalájai tahr és a kékjuh. A hófödte lejtőkön a hópárduc képviseli a macskaféléket.

A madarak szinte minden zónát egyformán a birtokukba vesznek, és az itt élő 900 faj. Nepál nemzeti madara a himalájai fácánok egyike, amely szintén veszélyeztetett fajnak számít.